Sintérharag

Farkas táncol, bolondozik,
Közben sírna ég felé,
Szeretne végre elmenni,
De a szívét harag fedé.

Szerezni, szerezni akar,
Üvölt az ő vadászáért,
Annyira rossz úton halad,
Majdan végül elkárhozék.

Olyan kellene farkasnak,
Aki gonosz és kékvérű,
Hazája ő is haragnak,
Szerelme heves erejű.

Farkas viszont nem érti meg,
És szíve súgja monoton:
Neki csak a vadász kell,
Nem egy kis hasonmás korong.

Ám közeledik a sintér,
Vérében száguld Fortuna,
Farkas naivan siet még,
De örökké nem futhat.

Vadászért dobog a szíve,
Miközben sintér űzi,
Két különös vallás híve
Egymást sohasem tűrheti.

Szép vadász szép hangja elszáll,
Felkapja, elviszi a szél,
Szerelem tornya már nem áll,
És eljön számukra a vég.

Gyerünk tovább farkas, fuss, fuss,
Menekülj a világ elől,
Levelek elszállnak, huss, huss,
Nem a sintér szalad elöl.

A vadász csak áll döbbenten,
Ruháját tépi a vihar.
A farkasa tényleg elmegy?
Kis reménye végül kihal.

Megölt a vadász, kis buta,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Lelke mindenki számára
Csak egy rossz szemeteskuka.

Véget ért a vadászatod,
Ó, te bolond, bolond farkas,
Tudat alatt te is tudod,
Sintér csakazértis is elkap.

Nyüszítve estél fogságba,
Fölötted áll ő, a sintér,
Itt többé nem lehet hála,
Utadon csak bánat kísér.

2011. március 16.

"A szerelem a hajó, tenger a sors, és a sors el akarja rejteni a hajót."
"Ha igazán vágysz valami/valaki után, akkor sem tudsz letenni róla, ha tudatosan elhatároztad. Mert ilyenkor már a szívedbe ivódott ez az érzés."

Ezzel a nagyszerű verssel (trombitaszót kérek) befejeződött a Vadász-ciklus! Bizony, ez az utolsó alkalom, hogy a farkas és a vadász tragikus románcáról olvashattok - és még mindig nem tudom, ki a tököm az a vadász.
Mesteri képekkel találkozhatunk itt is, mint például: "Neki csak a vadász kell, / Nem egy kis hasonmás korong." Mondanom sem kell, ismét rímerőltetéssel állunk szemben, viszont ez számomra még viccesebb volt, mint a ténylegesen viccesnek szánt Száguldó gondolatok; méghozzá azért, mert ez a vers vérkomoly. Két idézet is van a végén (mindkettő az én agyam szüleménye, jaj), ami, ha már voltatok tinédzserek, a legkomolyabb komolyságot jelöli.
Emellett a sintér mi a bánatért üldöz egy farkast? Mit keres az erdőben? Ja, persze, hiszen nem kergetheti egy vadász, mert a vadászba szerelmes, ááááh! Meg persze ott van az önfényezésem, hogy nyelvtanórán megtanultam a különbséget az elöl és az elől között. Erre úgy látszik, nagyon büszke voltam.
A régies szavak használatáról meg még nem is beszéltem. Most komolyan azzal akartam professzionálisnak tűnni, hogy régi magyar versek szóváltozatait tuszkoltam bele modern mondatokba? A válasz: igen...
Azon viszont meglepődtem, hogy a legkomolyabb utolsónak szánt Vadász-vers tényleg az utolsó volt. Az érdekes az, hogy ezután csak egyetlen vers van, és vége az Őzikéknek. Március után nem is írtam semmit, egészen középiskola kezdetéig szeptemberben. Egy kicsit azért szomorú búcsút venni ettől a résztől, igazán nosztalgikus volt. Remélem, valamennyire ti is élveztétek.