Örvény

Gyere

Ide

Hozzám!

Nekem          Kérlek,          Rideg

Minek           Szeress           Évek.

Hozzád?        Engem!         Átkok.

Hiszen

Én nem

Járok.

2011. március 17.

Mivel a blogspot haragban van a tabulátorral, ilyen tróger szóközöléses módszerrel próbáltam beigazítani a versszakokat. Előre is elnézést, ha telefonon gyatrán jelenne meg.

Igen, ez egy képvers. Vagy mi. Nem emlékszem már, hogy tényleg ez-e a neve. Tizennégy évesen szerintem ez egész kreatív, az üzenet tömör, nyers, nincsenek felesleges képek és eltúlzott szavak. Sohasem néztem úgy erre a versre, mintha bármi érdekes lenne benne, rendre elsiklottam felette, mégis, most már tudom szeretni.

Az olvasási irány óramutató járásával ellentétesen van, a versszakok kezdőbetűi alapján a következő sorrendben: G-N-H-R-K.

Ezzel lezárult az Őzikék, általános iskolás verseim gyűjteménye. A végső dráma mindössze egy hónap alatt lefutott, elbúcsúzunk a farkastól, a vadásztól meg a fura költői képektől. Legalábbis remélem :)

Jó mulatást kívánok a következő fejezethez!