2019. március 21., csütörtök

Démonok útján

Hülyeség volt
Így érezni,
Nem olyan jó
Szívvérezni.

Mosolyodért
Bármit megtennék,
Szerelmedért
Démonná válnék.

Órányi vágyért
Elkárhoznék,
Egy érintésért
Szolgád lennék.

Egyetlen napért
Egy életet adnék,
Egyetlen csókért
Pokolba szállnék.

2011. március 8.

Nagyon erősen gondolkodtam rajta, vajon ki miatt adnám el az életemet, de nem jutottam semmire. :D Igazi tinédzserdráma bontakozik ki a verseimben, szinte mindegyik másnak íródott, csak már nem emlékszem melyik kinek. Egy biztos, ekkor valaki nagyon megbántott (valószínűleg azért, mert nem vett észre vagy más kezét fogja, tudja már a franc), és én a lehető legdrámaibb módon írtam ki magamból a bánatom. De most komolyan, "Egy érintésért / Szolgád lennék"? Ki a bánatos lótúró volt az, akibe ennyire bele voltam zúgva?? :'D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése