Változatos vers

Újra és újra rólad álmodom,
De nem tudom, ki vagy.
Tehetetlenségemben fejem fogom,
Egyre csak téged látlak.

Meg akarlak érinteni téged,
Ölelni, ameddig lehet.
Excalibur téged kíván,
Gyere ide, Arthur király!

Ismeretlen dátum

Az utolsó két sortól eltekintve egész érdekes vers. A hátteréről annyit, hogy ezt még általános iskolában írtam, azután, hogy elmentem egy nyílt napra az egyik helyi gimnáziumba. Álmomban egy full feketébe öltözött fekete alakot láttam, aki ebben az iskolában volt, és hívott engem. Emiatt az álom miatt választottam azt az iskolát (tudom, tudom, butaság, de fiatalabb énem rajongott az ilyen "rejtélyekért").
Érdekesség, hogy ez az alak lett később a történeteimben az egyik fő antagonista. Most csak annyit árulok el, hogy a monogramja AMA ;) Remélem, nemsokára képregény formájában is megmutathatom, ki ő.

A bolond farkas visszanéz

Vadász, vadász,
Lépj már tovább,
Gyere, gyere,
Légy most gyerek!

Járok, járok,
Farkastáncot,
Te is, te is,
Nevess megint!

2011. március 4.

*Nagy sóhaj* Az ironikus ebben a mini versben az, hogy szerintem a "Lépj már tovább" sor egyszerre utal arra, hogy a srác még mindig egy bizonyos másik lány után kajtat, meg arra, hogy én sem tudok továbblépni a fiútól. Ez persze csak spekuláció, de ha belegondoltok, igaz.
Másik dolog; észrevettétek, ha vidám voltam, rövidebb verseket írtam? Hmm...

Szeretem...

Szeretem a hajnal tüzét,
Szeretem szemed csillogását,
Szeretem kezed melegét,
Szeretem a Nap sugarát.

Cím nélküli, ismeretlen dátumú epigramma. Valószínűleg az előző vers után írtam közvetlenül; ezt onnan sejtem, hogy az ottani pozitivitás itt is jelen van.
Ne aggódjatok, nemsokára újból visszatérünk a nyál és a tinédzserkori szenvedés tengerébe... azaz bocsánat, Szenvedés Tengerébe. Muhahahahaha!

Tükörkép

Mit látsz a tükörben?
Elhízott embert,
Ki már öreg?

Én csak azt látom,
Hogy nevetek,
És szép vagyok.

Mit látsz a tükörben?
A szürke valóságot,
A romlott Földet?

Én csak azt látom,
A világ egy színpad
És egy szerepet játszok.

Mit látsz a tükörben?
Semmit sem,
Mert a tükör üres?

Én csak azt látom,
Szép az élet,
És én önmagam vagyok.

2011. március 3.

Megjegyzésképp odaírtam, hogy a páratlan versszakok a múlt kérdései, a párosak pedig a jelen válaszai. Az egész vers egy búcsú a múlttól. Ahhoz képest, milyen fiatalon írtam, szerintem az üzenet elég fontos :)
Jó, mondjuk azt a Shakespeare-referenciát kihagyhattam volna, kicsit megtöri a hangulatot :D De úgy érzem, ez a versem egy csiszolatlan ékkő, amihez lehet vissza kéne térnem valamikor a későbbiekben (főleg azért, mert még ma is releváns).

Közérdekű közlemény

Tudom, tudom, már egy jó ideje nem töltöttem fel semmit, de mindig elfelejtettem, meg ha eszembe is jutott, piszok lusta voltam gépelni :( Lehet, hogy nem mindennap lesz ezentúl frissítés, de ne aggódjon senki, nem tűnök el megint évekre. ;)

2. Mondolat

Néhanapján emlékeztetnek rá, hogy bármennyire szeretem a fiú barátaimat, ők inkább tekintenek engem valaki barátnőjének vagy csak simán lánynak; hogy én sohasem lehetek teljes tagja a baráti körüknek.